..Ha az ember huzamos ideig csak olyan férfiakkal találkozik, akik önzők és hűtlenek, már el sem hiszi, hogy lehet máshogy is.

Nem, nem az én pasijaim. Férfiak, akik a gyönyörű barátnőjük/élettársuk/feleségük mellé keresnek hobbit. Nem azért mert rossz a kapcsolatuk, egyszerűen csak unatkoznak.

 

Nincs olyan,  akit  valódi szándék vezérel. Ha mégis van, az megijeszt. Az, hogy túl komoly lesz, megnyílsz, ő megbánt. Attól is, ha nem tudod levetkőzni a gátlásaidat, nem tudsz megnyílni, mert attól félsz, hogy majd megbánt. Attól félsz, hogy evvel fogod elrontani. Avval, hogy túlzottan félsz. Ha meg nem, hát túl lelkes vagy, túlzottan megnyílsz, hamar és mélyen akarod szeretni. Ez megrémiszti és elmenekül. Gyakorlatilag bármi kimenetele is lenne egy tisztességes szándékú férfi közeledésének, valamilyen úton módon a rengeteg félelmed és korlátaid miatt elcseszed az egészet. Jobb bele sem vágni, nem igaz? Nem, nem igaz, de akkor sem mered...

Így maradnak a hobbit keresők, jobb híján.  Nem feltétlenül bonyolódsz bele. De a lelkednek mégis csak kell, hogy valaki törődjön veled. Még ha csak annyira is, hogy ne érezd magad piszkosul egyedül.

És persze a játék..

Nem szórakoztat a tudat, ha egy nőtársam csalódottságnak és megalázottságnak van kitéve. Sőt. Sokkal jobban aggódom az ő lelkükért, mint a férfiéért aki csak unatkozik.

Nem érdekelnek ezek az emberek. Egyáltalán nem.  Viszont érdekes végignézni, hogy milyen mélységekig tudnak elmerülni a saját maguk által kreált szarkupacban. Küzdenek, kapálóznak, szánalmassá kicsire zsugorodva könyörögnek csak egy kis, őket a szürke hétköznapokból kiemelni hivatott dugásért..

Hogy mi motiválja őket? Nyilván a változatosság vágya, az unalom, a vadászösztön, tudom is én. Én csak azt tudom, hogy a gyönyörű párjukra épp ugy feni valaki a fogát, ahogyan ők rám. Bele sem gondolnak, hogy amit ők eldobnának, az másnak kincs lehet. Akkor nekik miért nem az?

Néha, de csak tényleg néha eljátszom a gondolattal, hogy kitálalok. Nem azért mert kell a férfi. Ugyan már. Ki vágyna erre, hogy ezt műveljék a háta mögött?! Nem ezért tenném. Egy nő ennél jobbat érdemel. Igen, az is, akit velem szeretnének csalni. És én is, akinek ilyen 'udvarlói' vannak.

Mert miért is lenne velem más bárki? Most ezen az oldalon vagyok. Voltam eleget a megcsalt nő szerepében is. Tulajdonképpen mindenhogy el lehet lenni egy darabig, csak egyik sem tesz boldoggá. Senkit.

Kérdem én, mit gondol ilyenkor a férfi? Megérné elveszíteni mindent? Megérné a szeretett (?!) nőt elveszíteni egy soha el nem jövő jobbért? És majd engem is lecserélne, ha jönne egy jobb. Nyilván. 

 

Ezt látom nap mint nap. Vannak persze kivételek is. Ritka. Nem tagadom,  egy kicsit irigylem tőlük.

 

És hogy is képzelhetné a nő, hogy lesz aki másképp fog vele bánni? Aki mellett nem kell többé félni?

 

Hogy ne legyen így a nő jégkirálynő?..

Megosztás a facebookon